Top5 - Irány a Kelet Párizsa!

Erdély nevezetességei mellett, Románia más tájain is páratlan szépségű látnivalók várják az utazót.

Konstanţa

konstanca2.jpgA román tengerpart fővárosa, az ország legnagyobb kikötője a 350 000 lakosú Konstanţa, melynek ősét, Tomit a Kis-Ázsiából származó görög hajósok és kereskedők alapították az időszámításunk előtti VI. század körül. A görög hódítókat római uralom követte, és a város Dácia provincia központjaként, a III. században élte virágkorát. A Konstanţa területén feltárt ókori emlékek zöme is ebből az időszakból származik. A város felfedezését célszerű az óváros közepén, az Ovidius-szobornál kezdeni. A hatalmas talapzaton álló bronzszobor Publius Ovidius Nasónak állít emléket, aki életéből negyed évszázadot töltött (száműzetésben) Tomiban. Az Ovidius-szobor mögött találjuk az Archeológiai Múzeumot, amely a környéken talált ókori emlékek impozáns gyűjteményét mutatja be. A mellette lévő kiállítócsarnokban pedig a román tengerpart talán legszebb látnivalóját nézhetjük meg: egy V. század körül lerakott római mozaikot. A különleges geometriai és növényi mintákkal díszített padló egykori kétezer négyzetméternyi területével a Római Birodalom egyik legnagyobb mozaikja volt. Az utókornak mára csupán 50 méter hosszú és 16 méter széles sáv maradt, mely azonban részleteiben is lenyűgöző látvány. A főtérről pár perces sétával eljuthatunk a város másik érdekes műemlékéhez, a török kori mecsethez, melynek 50 méter magas tornyát „megmászni” fárasztó, de érdemes, mert innen egyaránt pompás kilátás nyílik a kikötőre és az egész városra.

Mamaia, a „román Riviéra”

Beach_Mamaia.jpgMamaia a román tengerpart központjától, Konstanţától mindössze néhány kilométer távolságban található. Bár a román tengerpart hangulata merőben más, mint az azúrkék adriai, nem beszélve a trópusi tengerek világáról, mégis érdemes idelátogatni. A partot itt apró kagylók borítják, és a tenger palaszürke, ami a Fekete-tengerbe ömlő nagy folyóknak, a Dunának, a Dnyepernek, a Dnyeszternek és a Donnak köszönhető. A hét kilométeres mamaiai tengerparton sétálva leginkább a retró hangulat kedvelői fogják jól érezni magukat. A 80-as évek balatoni nyaralásainak nosztalgikus emlékeit idéző büfék, kacsás úszógumik és piros-indigókék hurkás gumimatracok adnak sajátos arculatot a fürdőhelynek. A felújított három-négy csillagos szállodák, és a helyenként előbukkanó luxushotelek exkluzív partszakaszai, a nagyvilági nyaralóhelyek és a SZOT-üdülők hangulatának érdekes egyvelegét kínálják. Persze van néhány minden kívánalmat kielégítő spa- és wellness-szálloda is, színes napernyőkkel, feszített víztükrű úszómedencével, a parton bárral, és persze csúszdakomplexummal. A helyi szállodatulajdonosok az utóbbi években szemmel láthatóan igyekeznek szolgáltatásaikat a nyugat-európai színvonalhoz közelíteni, de a román Riviéra azért még kevésbé vonzó francia testvérénél. Összességében azonban nagyszerűen érezheti itt magát az utazó: tiszta tengerben élvezheti a vízi örömöket, szörfözhet, vízisízhet, vagy elkortyolhat egy korsó kellemesen hűsítő sört valamelyik parti bárban.

Nagybánya

nagybanya.jpgA magyar utazók számára mindenképpen a legfontosabb, a városhoz köthető fogalom a nagybányai festőiskola. A modern magyar festészet gyökerei eredtek innen, a XIX. század végén, Hollósy Simon vezetésével. A magyar kormány azzal a feltétellel támogatta a festőiskolát, hogy évente egy kiállítást tartanak Budapesten, amelyek rendre hatalmas sikert arattak. A művésztelep később szabadiskolává alakult, ahol többek között olyan művészek fordultak meg, mint Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Thorma János és Réti István. A festőiskola több épületből álló műteremkertjének egy részét még napjainkban is alkotásra használják, a terület azonban elhanyagolt, nehéz elképzelni, hogy itt egykor pezsgő művészélet folyt. Az egész városra jellemző szürke álmosságot azonban itt-ott kezdik megtörni a hangulatos modern kávézók teraszai. A város főterét körbeölelik a XV–XVIII. századi épületek, melyek közül a legrégebbi az Erzsébet-ház, melyet még Hunyadi János emeltetett. A főtérről mindenhonnan látszik a református templom piros tetejű tornya, amely a festőiskola egyik kedvenc témája volt. Egy másik innen nyíló kis utcában magasodik a Szent István-torony, amely az 1769-ben villámcsapás következtében leégett, gótikus Szent István-templom részeként épült. Csak a 35 méter magas torony maradt meg, amelyet rendbe hoztak, és tetejére kilátót építettek. Nagybánya főterének egyik sarkán található az a fogadó is, ahol Petőfi Sándor esküvője után megszállni kényszerült, mivel keréktörés miatt nem érték el a közeli Koltót, ahová nászútjukra indultak.

Bukarest

Bucharest_19.jpgHa a világ legnagyobb épületeiről esik szó, általában Észak-Amerika és a Közel-Kelet gigantomán építményeire asszociál a nagy többség. Nem sokan gondolnák, hogy a világ egyik legnagyobb épülete a XX. század harmincas éveiben a Kelet Párizsaként aposztrofált Bukarestben található. A „büszke” óriás nem más, mint a román Köztársasági Palota, más néven a Nép Háza. A román Parlament a Pentagon méreteivel vetekszik: a 330 000 négyzetméter alapterületű épületben nemcsak a Szenátus, de a Képviselőház és az Alkotmánybíróság is ülésezik. A robusztus épület egy mesterséges dombon fekszik, mellette pedig a párizsi Champs Élysées-nél is szélesebb sugárút található. A „hab a tortán”, hogy Ceauşescu az épületet saját rezidenciájának képzelte el. A városkép kialakításában nagy szerepe volt a diktátornak, aki Bukarest belvárosának ötszáz hektárját a földig romboltatta – ez a legnagyobb békeidőben elkövetett városrombolás –, hogy helyébe észak-koreai módra új városközpontot építsen. Az 1989-es forradalom kitörése miatt azonban számos grandomán épületkezdemény befejezetlenül maradt, és jelenleg is üresen áll.
Igaz, a hajdanvolt diktátor keze nyoma így is sokfelé érződik, a Román-alföldön, a Kárpátok és a Duna között található, töretlenül fejlődő és megújuló Bukarest ma már egyre inkább egy virágzó nyugati nagyvárost idéz. Ezt igazolják vissza a régi arcát leginkább megőrző Lipscani negyed hangulatos éttermei, bárjai és galériái, illetve a belváros luxus divatmárkákkal gazdagon ellátott, elegáns utcái is.
Máramaros gyöngyszemei, a fatemplomok.

Máramaros gyöngyszemei, a fatemplomok

fatemplom2.jpgMáramaros felbecsülhetetlen népművészeti értékek őrzője és hordozója. A vidék népművészetét erőteljesség, eredetiség, monumentalitás jellemzi. A völgyekben megbújó fatemplomok szerényen várják látogatóikat: a zömmel a XVII–XVIII. században emelt építmények közül több is a világörökség részét képezi. Jellegzetességük az égbe nyúló torony, az emeletes tetőszerkezet, a tölgyből vagy fenyőből készült épületváz faszögekkel rögzítve. Mindegyikük különleges alkotás: sokszínűségükhöz hozzájárul, hogy formájukban és kompozíciós megoldásukban eltérőek, ugyanakkor tökéletesen valósítják meg a kelet- és nyugat-európai fő építészeti stílusok közötti szintézist azzal, hogy a bizánci alapokhoz a gót építészeti stílus társul. Ha valakit megérintett a fából készült régi templomok hangulata, feltétlenül keresse fel a Máramarosszigettől nem messze található Máramarosi Néprajzi Múzeum szabadtéri falumúzeumát is.

Share on print
Cikk nyomtatása
Share on email
Cikk küldése