Pub cool-túra

Ha Angliába utazunk, számos olyan különleges élményben lehet részünk, amelyet a világon sehol máshol nem tapasztalhatunk. Csak és kizárólag a szigetországban. A letűnt birodalom emlékét idéző, vagy éppen a legújabb kor előremutató törekvéseit jelző építészet remekeinek megtekintése, a múzeumok bejárása, vagy éppen a londoni színházak különleges előadásainak élvezete után persze mindig jólesik egy kis kikapcsolódás. Vagyis kezdődhet a pub cool-túra.

Kevés hely van a világon, ahol olyan hangulatos környezetben olthatjuk szomjunkat, beszélgethetünk barátainkkal, mint a tradicionális brit kultúra részévé vált, a több száz éves hagyományokat kívül-belül egyaránt megőrző pubokban. A másutt egyszerűen csak kocsmának, ivónak tartott söröző fogalma brit földön merőben más értelmezést nyer. A szigetországi pubok egyik sajátossága a megjelenés: az általában sötét árnyalatú falak, robusztus bárpultok tekintélyt parancsolóan uralják a teret. Csakúgy, mint azok a klasszikusokat idéző csaposok, akik nagy odaadással mérik ki a valódi brit „ale” söröket. A számtalan íz- és színvilágot felsorakoztató angol sörök erősségét tekintve a „light”-tól (könnyű), a „pale”-en (világos), a „brown”-on (barna) át az „old”-ig (öreg) terjed.

De megkóstolhatjuk a kevésbé erős „shandy”-t, is, ami sör és limonádé keverékét jelenti. A pub, vagyis a public house (a publikum részére fenntartott házak) Angliában a helyi – főként férfi – közösség társasági életének központjául szolgál. Ennek megfelelően, a társasági élet minden kelléke fellelhető itt, a tévétől a dartsig. A pubokban a nyitvatartási idő a nálunk megszokottnál szigorúbb szabályok szerint alakul, mivel este 11 óra után alkoholt már nem szolgálhatnak ki.

A régi idők pubjaihoz képest – a szó szoros értelmében -, finomabb változások is történtek. Miközben korábban szinte minden pub saját sörfőzdével büszkélkedett, és vidéken fogadót is üzemeltetett – a postakocsik ezek udvarán cseréltek lovakat -, manapság igen gyakran valamely nagy sörgyárhoz kötődik, és kizárólag annak a termékeit forgalmazza. Egy-két jobb helyen azonban még most is akár 20 fajta sör közül választhatunk. De annak sem kell keseregnie, aki nem éppen sörpárti: a brit földön rendkívül népszerű ital, a cidernek nevezett almabor is szinte mindenütt kapható.

Miként a megjelenés, az árak is nagyjából egy szinten mozognak a pubokban, amelyek közül a legtöbb mára azt is felismerte, hogy az ételekből is az italhoz hasonló profit kovácsolható. Ehhez a megvilágosodáshoz persze az is hozzájárult, hogy már a pubokban sem lehet dohányozni – csak előtte az utcán -, és emellett Angliában is egyre több szondával üzentek hadat az ittas vezetésnek.

Az új igényre reagálva jelentek meg az úgynevezett gastropubok, ahol a hangsúlyt már az ételekre helyezték. A pubok világában napjainkban a gasztronómia tekintetében is alapkövetelmény a minőség, ami, mint köztudott, nem mindig volt jellemező ezen a vidéken. A változások jegyében emellett egyre több helyen gondolnak a családosokra is, ennek megfelelően kávé, üdítő és sütemény is várja a nem sörivókat. Már csak azért is, mert a szabályok szerint a pubokba csak 14 évesnél idősebbek léphetnek be felnőtt felügyelete nélkül, és a gyerekek amúgy is csak azokat az intézményeket látogathatják, amelyekben ételt is felszolgálnak – különben az épület előtt kell várakozniuk.

Londonban járva, a legendás pubokat természetesen még akkor sem szabad kihagyni, ha egyébként nem iszunk alkoholt. A számos regény és legenda helyszínéül szolgáló intézményeket már míves cégtáblájukról is messziről felismerhetjük. A legnevesebb pubok közé tartozik például a Trafalgar Square-hez közel eső Sherlock Holmes pub, amely arról kapta a nevét, hogy „A sátán kutyája” című regényben a legendás nyomozó, Sherlock Holmes itt találkozott Sir Henry Baskerville-lel. Idesorolható a docklandi Town of Ramsgate is, ahol Blood ezredest fogták el, az után, hogy elrabolta a királyi koronaékszereket. A lista a végtelenségig folytatható, hiszen a közel 60 000 angliai pub nagy része rejteget különféle titkokat, érdekességeket, „csontvázakat a szekrényben”.

A pubok több szempont szerint is osztályozhatók. A régi, hagyományos sörházak mellett többek között az irodalmi törzshelyek, gastropubok közül is választhatunk. Ki-ki pénztárcája és stílusa szerint ülhet be a számára legszimpatikusabba. Nézzünk néhányat a legjobbak közül:

George Inn

A brit főváros egyetlen, még üzemelő hagyományos, tornácos fogadója, amelynek udvarát egykoron oldalszárnyak vették körül, ahol színházi előadásokat tartottak. A XVII. században emelt épületet az 1676-os tűzvész után középkori stílusban újjáépítették, a vasút 1889-es megjelenése után viszont az épület oldalszárnyai közül mindössze egy maradt meg.

Anchor-pub.jpg

Anchor

A Temze bal partján található, a turisták kedvenc helyének is tartott Anchor pub hatalmas teraszáról egész Londonra kiterjedő csodálatos kilátás nyílik, és persze emellett számos bárpult, étteremrész és különleges belső helyiségek is fellelhetők itt.

Old Bell Tavern

Az eredeti ale-house története a XVII. századig nyúlik vissza, azonban a mai pub csak 1999 óta működik ebben a formában. A Montpellier negyedben található pub nevét a korábban Bell nevű fogadóként ezen a helyen működő híres szálláshelyről kapta.

Ye Olde Cheshire Cheese

London szívében tulajdonképpen 1538 óta pub működik, azonban az 1666-ban bekövetkezett tűzvészben ez is odaveszett. Szerencsére 1667-ben újjáépítették, és azóta hirdeti a brit pubkultúra minden egyes jellegzetességét. Bár vannak idősebb intézmények is, mint például a Fleet Street másik oldalán levő Tipperary, ahol már a XIII. század szerzetesei is előszeretettel időztek, a Ye Olde Cheshire Cheese eredeti félhomályos megvilágításával mégis talán a legpatinásabb régi angol pub.

Dove pub

Dove-pub.jpgA leghíresebb irodalmi törzshelynek számító, egészen apró, ugyanakkor kitűnő söréről és ételeiről is elhíresült Temze-parti Dove pub a világ nagy íróinak, költőinek is kedvenc helye volt. A híres vendégek közül – hogy csak néhányat említsünk – sokszor kortyolgatta itt italát Hemingway, Graham Green és A. P. Herbert is. William Morris pedig közvetlenül a pub mellett lakott. Régi pletykák szerint II. Károly és Nell Gwynne titkos randevúinak is ez a pub adott otthont.

A pubokban megszokott rend szerint a pultnál kell rendelni, és ott is fizethetünk. Ilyenkor nem szokásos a borravaló. Ha viszont az asztalunkhoz hozzák a rendelést, illik honorálni a pincért. A pubceremónia záróakkordja, hogy a zárás előtt röviddel felhívják a figyelmet az utolsó rendelés lehetőségére, majd elhangzik a „time” – idő – kiáltás, ami azt jelzi, hogy még 10 percünk van arra, hogy felhörpintsük az italunkat.

Share on print
Cikk nyomtatása
Share on email
Cikk küldése