Van különbség a józan és a részeg éned között?

Drámázó díva, agresszív kiskakas, félénk kiscica, lánglelkű poéta, túlfűtött mártír, extrovertált tolmács vagy introvertált elmélkedő? Te ki vagy, ha részeg vagy? Lehet, hogy egyszerűen csak önmagad? A kutatások szerint a részeg éned valószínűleg nem áll olyan távol a valódi személyiségedtől, mint azt gondolnád.

 

A csodálatos önmagad

„Jó, de részeg voltam, nem számít.” Ittasan a világ kerekebbnek, a beszélgetések izgalmasabbak, a viccek kicsit humorosabbnak tűnnek, sőt olyan, mintha önmagunknak is egy limitált kiadásai lennénk. Néhány kör után minden megtörténhet. Előjöhet belőlünk a drámakirálynő, vagy a kötekedő, kétségekkel küzdő szellem, szavalhatunk Petőfit a bárpultra állva vagy beszélhetünk folyékonyan bármilyen idegen nyelven, befogadhatunk száz kóbor kutyát vagy tarthatunk aktivista szónoki beszédet. Mindenki másképp csinálja, még a részegséget is. Egy dologban azonban a legtöbben egyetértünk. Amikor az alkohol a fejünkbe száll, előtör egy másik, lappangó énünk, ami lehet jobb, vagy rosszabb, de biztosan nem hasonlít teljesen arra, aki ébredéskor a tükörből szembe néz velünk.

 

A részeg énem

A részeg énünk legtöbbször jó barátunk, mert a háta és (lelkiismerete) általában többet elbír. Így olykor terheljük is néhány olyan történettel, amelyet unokáinknak csak a legritkább esetben mesélnénk szívesen. Veled előfordult már, hogy egy átmulatott éjszaka után másnap feltetted magadnak a kérdést, hogy az előző este mi, hol, hogyan és főleg miért történt. A válaszként használható lehetőségek tárházából valahogy gyakran előkerül az a kissé foltos, de kényelmes és mindenekelőtt meleg kabát, amibe szeretünk beburkolózni: a részeg énem tette/monda. Ez azonban egy komoly tévhit, amiről most kíméletlenül lerántjuk a leplet.

 

Leáldozott a magyarázkodások kora

Amerikai kutatók szerint a részeg alteregó nem egy önálló identitás. A Clinical Psychological Science (Klinikai Pszichológiai Tudomány) című folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy a részeg személyiség nemigen különbözik a józantól. A Purdue Egyetem és a Missouri Egyetem kutatói 156 önkéntes résztvevővel folytatott kutatásának eredménye szerint alkohol hatása alatt nem változik a viselkedésünk, csak az ital tudattorzító hatása miatt képzeljük, hogy másképp cselekszünk, mint alkoholmentes állapotban. A kutatók arra keresték a választ, hogy a „részeg személyiségünk” vajon egy különálló énünk-e vagy sem. Nevezetesen azt tesztelték, hogy részeg játékok közben a barátok megbízható módon észlelik-e a józan és a részeg személyiség megnyilvánulások közötti különbségeket.

 

Személyiségek harca?

Két héttel a kísérlet előtt a 156 résztvevővel a kutatók először egy teljes körű felmérés keretében mérték fel, hogy véleményük szerint melyek a józan és a részeg jellemvonásaik. Majd a csapat felének alkoholos, a másik felének alkoholmentes italokat adtak, végül a két csoportot összeeresztették. Beszélgetések, játékok és feladatok révén mérhették fel és folyamatosan értékelhették egymás személyiségét és annak változásait. Míg a részegek érzékelték a személyiségek különbözőségét miközben az ital hatása alatt álltak, addig a józan szemlélődők nem találtak lényeges különbséget a részeg és józan személyiségük között.

A résztvevők tapasztalataik alapján az extrovertáltságot emelték ki leginkább, amely erősen eltérőnek mutatkozott az alkoholos befolyásoltság alatt állók és a józanok között.

Utólag a részeg alanyoknál megfigyelhető volt, hogy számos alkalommal a sajátjuktól igencsak eltérő személyiségjegyekkel ruházták fel magukat és a józan külső szemlélőktől eltérően a személyiségük változását is erősen tapasztalták. Vagyis részegen úgy érezték, nem önmaguk, csak az alkohol hatása miatt kialakult énük cselekszik. Meglepő módon azonban a kísérletben részt vevő józan személyek ezt nem igazolták vissza, sőt ők semmiféle személyiségbeli változást nem tapasztaltak a különböző befolyásoltságú alanyok viselkedésében, ami a kutatóknak is egyértelmű válaszul szolgált a kérdésben.