Geszti Péter Toszkánája

Szépségével, természetességével – és a múltjával fogta meg. A Rapülők és a Jazz + Az alapítóját, a Nemzeti vágta ötletgazdáját, Geszti Pétert az első találkozás óta rabul ejti Toszkána.

Geszti_Peter.jpgAz igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Geszti Péterrel beszélgetve rögtön az az érzése támad az embernek, hogy Olaszország szinte minden pontját, sőt, ahogy mondja, az európai kultúra bölcsőjének számító egész mediterrán világot imádja. Legközelebb azonban kétségkívül Toszkána áll a szívéhez, a festői táj, a fantasztikus ételek, az egyszerű, mégis minőségi borok, valamint a hangulata miatt.

Firenze, Pisa, a számára igazi központnak számító Siena – sorolja a felülmúlhatatlan szépségű településeket. Hozzátéve: ezen a vidéken, céltalanul kalandozva találkozott először a Nemzeti Vágtához mintát adó Palio-val, amelynek hangulata azonnal lenyűgözte. Pedig két nappal a nagy viadal után érkezett, amikor már csak a győztes contrada tagjai tartottak felvonulásokat.

Egy reneszánsz emlékeket idéző toszkánai kaland kiteljesedéséhez természetesen a gasztronómiai élvezetek is hozzátartoznak. Ha egy utcában öt étterem van, akkor először mindet megnézem és azt választom, ahol a hangulat és a bent ülő arcok alapján arra következtetek, hogy nekem való – fejti ki Geszti Péter, mondván nem szereti a turistákra építő helyeket, mint például azokat, ahol az ételek fotóját a kirakatba teszik. A családi éttermekre esküszi, ahol a házigazdák ugyan nem beszélnek idegen nyelvet, de megértetik magukat a vendéggel, akit fenségesnél fenségesebb ételekkel, köztük a rafinált ízesítésű pastákkal, risottókkal repítenek a földi paradicsom felé.

Toszkána és környéke az a hely, ahol az ember bármit választ, egyszerűen nem tud hibázni – gesztikulál Geszti Péter, aki rendre autóval teszi meg a számára oly kedves vidékre vezető mintegy tíz órás utat. Mondván, a csodálatos szépségű vidéken muszáj barangolni. Igaz az apró, szűk utcákban nagyobb autóval nem könnyű közlekedni, de erre azt mondja, ha a helyiek meg tudják oldani, meg tudja ő is. Még akkor is, ha náluk függőlegesen áll a piros-fehér-zöld a zászlón, nálunk pedig vízszintesen.

A hosszú vezetésre nem készül különösebben, ugyanakkor természetes számára, hogy induláskor és az egész autós utazás alatt kerüli az alkoholfogyasztást. Igaz ez nem is okoz gondot számára: alkoholból nagyon keveset szoktam fogyasztani, mert a szervezetem valahogy úgy van összerakva, hogy nagyon hamar a fejembe száll, és akkor penetráns dolgokat tudok művelni – mondja mosolyogva. A skála nagyon széles – teszi hozzá -, az azonnali elalvástól kezdve egészen a brutális szóviccek gyártásáig.

Arra viszont nagyon ügyelek, hogy csak jó bort iszom – magyarázza -, semmilyen gyenge minőséget nem veszek magamhoz csak azért, mert valahol itatnak. Pedig sajnos még ma is sokfelé azt tapasztalom Magyarországon – és nem is csak az úgynevezett alsóbb szinteken -, hogy ha az ember belép valahova, illik azonnal berúgni. Nagyon nem szeretem ezt a fajta mentalitást és úgy általában sem kedvelem az ilyen típusú gyors lerészegedést. Valószínűleg ezért is így vagyok ezzel, mert ahogy mondtam, a szervezetem általában nem kívánja az italt, így nagyon szolid alkoholfogyasztó vagyok. Kifejezetten úgy viszonyulok az italhoz, mint ami a kulináris élvezetek részét képezi. Tehát nem piálok, nem alkoholizálok, mindig azért iszom, hogy táplálkozzam és ennek része az, hogy az adott ételhez simuló italt fogyasztok. Reflexből leginkább fehér borokat szoktam kérni: a nagyon könnyű gyümölcsös borokat kedvelem, de pár decinél többet ebből sem nagyon tudok meginni. Vagyis inkább csak valamiféle tesztelésre, mintavételre vagyok alkalmas.

Ritkán iszom sört, általában evéskor. Magamtól nem szoktam sörözgetni, de mindig irigylem azokat a férfitársaimat, akik egy jó kis társasággal úgy tudnak megnézni egy focimeccset, hogy közben jó hangulatban megisznak néhány sört. Én nem így vagyok beállítva, de mondjuk egy jó meleg napon egy árnyas teraszon számomra is jólesik a pohár habos nedű. A könnyű söröket szeretem és az üdítő jellege miatt a búzasört, citrommal. Égetett szeszt viszont egyáltalán nem iszom.

Geszti Péter számára ezért is természetes, hogy tiszta fejjel ül a volán mögé és útközben a különlegesen szép tájat szemlélve alig várja, a pillanatot, hogy Olaszországba érkezve, az első, szokásos itáliai ízeket élvezze: a határhoz legközelebbi Autogrillben egy jó melegszendvicset egyen, a hozzá elmaradhatatlan facsart narancslé kíséretében. Utána pedig jöhet az út további része, az újabb reneszánsz kalandok ígéretével.

Share on print
Cikk nyomtatása
Share on email
Cikk küldése