Egy szolid buli kijár a munka végén - Herendi Gábor amerikai iskolája

A közelmúlt egyik legsikeresebb hazai mozifilmje sem kerülhette el a sorsát: megszületett a szintén siker sztorivá vált folytatás, amelynek több jelenete is New Yorkban játszódik. A rendező, Herendi Gábor pályafutása maga is, egyfajta amerikai karrier: sikeres fogorvosból vált az egyik legmagasabban jegyzett hazai reklám-, majd mozifilmrendezővé.

herendi-ny1.jpg

Munkában a stáb – Szabó Győző, Hujber Ferenc, Pindroch Csaba és a rendező Herendi Gábor

A messziről jött, nagyotmondó amerikai nagybácsi figurája ihlette a Valami Amerika című filmet, amely szakemberek szerint a sztori és a szereplők játéka mellett, a Hernádi Gábor reklámfilmes múltjából hozott, klippszerű megoldásoknak köszönhetően aratott átütő sikert. A rendezőt a film címe mellett, más is köti az Újvilághoz.

– Amerika azért is különleges hely a számomra, mert Magyarországon kívül az egyetlen olyan hely, ahol kicsit hosszabb ideig éltem: 2004-ben kilenc hónapot töltöttem Kaliforniában, a film hazájában, Los Angelesben – meséli Herendi Gábor.

– Los Angeles és Hollywood számomra azért is különösen izgalmas, mert ott, ahol még a fiatal pincérek többsége is a filmkarrier miatt érkezett a városrészbe, szinte mindenütt érezhető a film világának különleges vonzereje.

Igaz sokan fenntartással beszélnek Amerikáról, én csak pozitív benyomásokkal távoztam onnan. Habár az emberek nem kis része valóban felszínes, de a másik oldalon ott az az elképesztően pozitív életszemlélet, amit nagyon hiányolok Magyarországon. Van, aki azt mondja, hogy az amerikaiak állandó mosolygása felszínes, de úgy érzem, ez nem üres külsőség. Belülről fakad. Egyszerűen jól érzik magukat, és ezt a kiegyensúlyozottságot sugározzák a környezetük felé.

Kaliforniában ráadásul ismét a diákok felhőtlen, a világra nyitott életét élhettem: a New York Filmakadémia Los Angeles-i tagozatán tanulhattam. Tény, hogy Los Angelest, hatalmas méretei miatt nem könnyű megszeretni, mert az emberek idejük nagy részét az autópályán töltik, és alig van olyan hely, ahol egy jót lehet sétálni. Aki viszont nyitott a világra, hamar rájön arra, mennyire logikus és praktikus a város.

Számomra Los Angelesnek Hollywood az izgalmas, érdekes turistalátványossága, és Santa Monica az igazán élhető része. Amit úgy kell elképzelni, mint egy amerikai stílusú Szentendrét – az óceán partján. Jómagam is erre az emberközpontú, fantasztikusan jó adottságokkal rendelkező helyre telepedtem le a családommal, ahol az év legalább 300 napján süt a nap, és ahol a téli időszakban sem ritka, hogy 15-20 fok van. Másfél órányi autóútra található a Bigbear hegység, ahol fantasztikusan jó minőségű pályák várják a síelőket és nincs túl messze az egyik legeurópaiabbnak tartott amerikai város, az egyedülálló hangulatával magával ragadó San Francisco.

herendi-ny.jpgA rendező a közelmúltban a Valami Amerika második része kapcsán utazott New York-ba. Herendi Gábor számára a forgatás technikai része nem jelentett különösebb meglepetést: a filmkészítésnek kialakult egy olyan nemzetközi nyelve, gyakorlata, ami mindenütt az otthonosság érzetét adja. A Valami Amerika stábja számára inkább az jelentett kihívást, hogy anyagi okokból nem volt lehetőségük arra, hogy a megaprodukciókhoz hasonlóan a forgatás időszakára lezárjanak egy-egy utcát. Ebből a hátrányból igyekeztek előnyt kovácsolni azzal, hogy a metropolisz legforgalmasabb helyein, közte a Broadway és az 52. utca sarkán, az éjszakai Times Square-n, az igazi forgatagban, életszerű körülmények között vették fel a jeleneteket. Kisebb meglepetést csak az okozott, hogy azon a hídon, ahol többször is forgattak, a New York-i forgalomszabályozási szokásoknak megfelelően, a sávok egy részében – abban is, amit korábban ők használtak – délután megfordították a forgalmat…

New York természetesen olyan város, ahol az ember a lehető legkevesebb időt szeretné a szobájában tölteni. A színészek annyival könnyebb helyzetben voltak, hogy ha szabadnapjuk volt, felkerekedhettek egy kis városnézésre. – Az olasz és a kínai negyed határán laktunk, és a rendkívül sok munka ellenére, a nap végén gyakran beültünk valahová beszélgetni. Nagy bulit azonban nem csaptunk, mert fáradtak voltunk és egy jó társaságban, akkor is jól érzi magát az ember, ha nem az alkohol van a középpontban – meséli Herendi Gábor, aki a buli szempontjából is a szolid élvezetek híve, és aki már filmesként is megélte azt, hogy valójában milyen is Amerika.

Share on print
Cikk nyomtatása
Share on email
Cikk küldése